2009. március 5., csütörtök

Teendőink a hatékonyság érdekében...

Az első kérdésünk, miszerint: hogyan növelhető a hatékonyságunk, ha (családgondozóként) tartós munkanélkülieknek szeretnénk a munkába való reintegrálódását elősegíteni? - ehhez kapcsolódóan a beilleszkedési programról osztanám meg véleményemet az olvasottak alapján:
A rendszeres szociális segélyben részesülő kötelezett kliensek egy részénél eredménytelennek érzem a beilleszkedési programot, mivel van, aki nem is akarja a változást, vagy ha akarna is elhelyezkedni, kevés a munkalehetőség, főként az alacsony iskolai végzettségűek esetében.
A beilleszkedési program akkor lehet eredményes, és hatékony ha:
  • - egyéni szükségletekre épül,
  • - több lépcsőben, folyamat jelleggel kezeljük a változást,
  • - nem siettetjük, erőltetjük a folyamatot,
  • - fejlesztenünk kell a kliens munkaerő piaci készségeit (kommunikáció, önéletrajz...stb.)
  • - az egyéni esetkezelést csoportos foglalkozásoknak is ki kell egészítenie. (pl: álláskereső klub - a jövőben terveim között szerepel!)
A kapcsolat során először nem a munkavállalásra, hanem az egyén erőforrásaira, korlátaira, problémáinak feltárására kell összpontosítani. (pszichés állapot, információhiány, egészségromlás...stb.)
Fontos, hogy ő határozza meg, hogy mit szeretne elérni, mi a célja. (és ezt megvalósítható részcélokra kell bontani - ami nem könnyű, mivel sokszor érzem a reménytelenséget a kliensekben, nehéz motiválttá tenni az általában pesszimista, lemondó klienseket.

A rendszerszemlélet jegyében fontos megvizsgálnunk az egyén támogató közegét. Tapasztalatom, hogy a tartós munkanélküliek hajlamosak az elszigetelődésre - sokszor elveszítik barátaikat, munkatársaikat, emellett a deviancia veszélye is fennáll. (alkoholizmus, depresszió, súlyos esetben akár öngyilkosság is).
Utolsó gondolatként véleményem szerint abban van nagy szerepünk, hogy a kliens érezze a segítő szándékot, és a körülményekhez képest ne a kötelezettségen legyen a hangsúly, hanem azt éreztessük, hogy bármikor, bármilyen problémával fekereshet és mi támogatjuk nehézségei leküzdésében.

4 megjegyzés:

  1. Hogyan képzeljem el a tartós munkanélküliek támogatását emberi kapcsolatainak megőrzésében? Milyen konkrét formái lehetnek a tartós munkanélküliek integrálásának egy településen belül? Konkréten: mit tehet egy ezzel a feladattal megbízott szociális munkás a munkanélküliek társaskapcsolatainak megőrzése területén? Kurzusvezető

    VálaszTörlés
  2. A tartós munkanélkülieknél felmerülő problémák: nemcsak munkájukat, hanem a munkatársakat, esetleg barátokat is elvesztik. Ezen felül az anyagi nehézségek miatt nem járnak társaságba, nem hívnak vendégeket...stb. (Ezért izolálódnak.)
    Ezt figyelembe véve a családgondozó feladata, hogy különböző csoportokat szervezzen. (és ezek nem elsősorban álláskereső klubok, inkább bizonyos érdeklődési kör szerinti csoportok: kézműves, kertbarátok köre, sakk-klub...stb. - ez az egyének érdeklődésétől függ. Ha sikerül a kliensek bizalmát elnyerni, lehet terápiás csoportfoglalkozásokat is tartani (önismeret, életviteli gondok közös feldolgozása..stb) és egy kötetlenebb "Teaház" jellegű álláskereső klub, ahol - a Munkaügyi Központok Job Klubjaihoz hasonlóan - lehet ügyeket intézni, tájékozódni, Interneten, sajtóban, ill. az egyén kapcsolatait felhasználva. Lehetőséget biztosítva a szükséges tárgyi feltételeket, a kellemes légkört, és a szakszerű koordinálást...stb. (A helyi Faluház, mint közösségi szolgáltató tér alkalmas erre a feladatra.)
    Ezeket gondolom a kliens emberi kapcsolataiban való támogatásának a családgondozó részéről.

    VálaszTörlés
  3. Kedvem lenne H. J. Ganst idézni, mert hogy:" egy a társadalmi élettel kapcsolatos "tény" rögzítése mindig valamilyen egyén vagy csoport érdekeit érinti" (Wirth, idézi Gans, 1992. p.24.) [ Wirth kulturantropológus] Szóval a szegénység (vagy a munkanélküliség) felszámolása helyett háború a szegények (vagy munkanélküliek) ellen: ha a cél a munkanélküli munkavállalóvá tétele, akkor analóg módon "... ha a cél a szegénység megszüntetése, akkor a szegények tanulmányozása egyáltalán nem elsőrendű feladat, a szegénység mértékére vonatkozó adatok, a szegénység és a szegények életstílusának fajtái kevésbé fontosak, mint annak a gazdaságnak a tanulmányozása, amely sokakat részleges vagy teljes munkanélküliségre ítél, vagy azé a társadalomé, amely serdülőket és idős embereket életképes gazdasági és társadalmi funkció nélkül hagy." (Gans, 1992, p.26.)

    VálaszTörlés
  4. Szóval ennyit a hatékonyságról, de azért azt is hozzá kell tennem, hogy olyan hatástanulmányról nem tudok, amely azon hipotézisre épülve, miszerint a kellő munkaalkalom és jövedelem megszüntetvén a szegénység legnyomorultabb szegmenseit, ténylegesen milyen életmódváltást, szociális és emocionális változást képes implikálni. Tartós marad-e a tartós szegénységből való kilábalás?

    VálaszTörlés