2009. április 22., szerda

Összegzésem

Sajnálattal látom, hogy a blogunk nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mivel látogatószámlálót nem sikerült beillesztenünk, következtetéseket csak az alapján tudok levonni, hogy hozzászólás nem igen érkezett, és a leadott szavazatok száma is mindössze 14. Ez alapján feltételezem azt, hogy vajmi kevesen látogatták az blogunkat, és még kevesebben értékelték a munkánkat, annak ellenére, hogy igen széles körben terjesztettük el az elérhetőségünket.
Ennek okait abban látom, hogy az, aki a munkanélküliség silány valóságában élni mindennapjait, elsősorban nem ilyen fórumokon kerszetül keresi a mentsvárat. Másrészt, az, akinek van állása, és nem fenyegeti annak elvesztésének veszélye (vagy nem foglalkozik vele), nem igen foglalkozik a munkanélküliség és a munkanélküliek helyzetével.

Természetesen mindenki tisztában van, -többé-kevésbé- azzal a kialakult helyzettel, amiben ma Magyarországon élünk, hiszen a híradások másról sem szólnak. (Csak zárójelben jegyezném meg, hogy az az átlagember, akinek maximum kábelszolgáltatás nélküli televíziója, és rádiója van, esetleg újság előfizetése, a magukat függetlennek valló médiákból értesülnek a politikai és gazdasági aktualitásokról. Hogy ezek mennyiben elhivatottak vagy sem, nem az én tisztem megítélni, de több érdekes tanulmány, és cikk található erről a témáról is.
Pl.:
KUMIN Ferenc: Gondolatok média és politikai kommunikáció kölcsönhatásáról (Politikatudományi Szemle (15.) 2005/1 pp. 105-124)

Bajomi-Lázár Péter: A politika mediatizálódása és a média politizálódása
(Médiakutató, 2005. tavaszi szám, Politikai kommunkikáció rovat, www.mediakutato.hu)

Azt, hogy baj van, mindenki látja. Kit jobban, kit kevésbé érdekel. Ki többet, ki kevesebbet foglalkozik vele, de így, vagy úgy, mindenkit érint.
A gond az, hogy a megoldási javaslatok megtétele, vagy döntések meghozatala csak bizonyos emberek kiváltsága. Véleményük kinyilatkoztatása pedig vagy talál meghallgató fülekre, vagy sem.
Mindenesetre úgy vélem, elindultunk egy úton, a demokrácia tudatos gyakorlásának útján, és sorra fedezzük fel mindazokat az eszközöket, és lehetőségeket, melyek alkotmányos jogként, a birtokunkban vannak. Gondoljunk vissza a 2008. március 9-edikei népszavazásra, vagy a Seres Mária nevével fémjelzett aláírásgyűjtésre.

Ez nem más, mint a közvetett demokrácia intézménye:

Közvetett vagy képviseleti demokrácia esetén a nép az általa választott képviselők révén alkotja a törvényeket, gyakorolja a közhatalmat. A közvetlen demokrácia – az elmélet szerint – bizonyos előfeltételek nélkül nem működőképes: kis létszámú népesség, a polgárok többsége aktívan po­li­tizál, és a népi gyűléseken csak egyszerű kérdések merülnek fel. A modern állami demokrácia alapvetően közvetett, de fellelhetőek benne a közvetlen de­mokrácia egyes intézményei is, melyek számos esetben lehetőséget biz­to­sí­ta­nak a képviseleti demokrácia hibáinak ellensúlyozására. Ilyen jog­in­téz­mé­nyek az országos, ill. helyi népszavazás, népi kezdeményezés; a helyi ön­kor­mány­zatokról szóló törvény szerint a képviselőtestület által évente legalább egyszer megtartott közmeghallgatás, amelyen az állampolgárok és a helyben érdekelt szervezetek képviselői közérdekű kérdést és javaslatot tehetnek; továbbá a szintén a helyi önkormányzatokhoz fűződő lakossági fórumok, ame­lyek a lakosság, az állampolgári szervezetek közvetlen tájékoztatását, a fon­tosabb döntések előkészítésébe való bevonását szolgálják.

Használjuk hát ésszerűen a lehetőségeinket!

Nekem, -aki még nem dolgozik a segítő szakmában, csak tanulom azt-, nincs világos és teljes rálátásom a probléma mindennapi megnyilánulási formáira, és kezelésrére, a következőképp véleményezem az általunk feltett kérdéseket:

1; Hogyan lehet hatékonyan segíteni a munkanélküli klienseknek, illetve milyen eszközök állnak a szakemberek rendelkezésére a foglalkoztatási és a szociális szférában?

A munkanélküli emberek eleve megalázott helyzetben vannak. A társadalom kiveti őket , a munkahelyük elvesztését, illetve a pályakezdők esetében az eredménytelen munkakeresést- történjen ez bármilyen okból - személyes kudarcukként élik meg, és ezt a kudarcélményt innentől magukban hordozzák életük minden pillanatában. Nagy lelkierőre van szükség az ilyen helyzet átvészeléséhez. A problémák feldolgozásához sok esetben a pohárhoz fordulnak, családjukban problémák keletkeznek, egészségük megromlik. Egyik probléma a másikat vonja maga után, és az érintett lejtőre kerül.
Nagy segítség, ha a bajba került munkanélküli ebben a helyzetben szakértő segítséget kap. A foglalkoztatási szférában dolgozók sok esetben nem empatikusak, a klienseket darabáruként kezelik, céljuk, hogy az előírt protokollt végigvigyék, de ezen felül nem lehet sokra számítani tőlük. Kis odafigyeléssel és mosollyal többre lennének képesek.
Ma Magyarországon az állásukat elvesztett emberek kevés kivételtől eltekintve nem számíthatnak a munkahelyük segítségére abban, hogy új állást találjanak. Törvényi szabályozás kellene, hogy a munkáltatók (mind az állami, mind a magánszférában) kötelesek legyenek „gondoskodó elbocsátásra” (outplacement). Röviden: az alkalmazottnak felmondó munkahely humán erőforrás szakember bevonásával segít az elbocsátott munkaerőnek új állást találni oly módon, hogy felmérik képességeit és lehetőségeit, majd akár új munkahelyet keresnek neki. Kimutatások szerint az ilyen jellegű szolgáltatás költsége alacsonyabb az elbocsátás összes költségeihez képest. Magyarországon, főleg az utóbbi időszak elbocsátási hullámában megfigyelhettük, hogy ilyesmiről szó sincs. Egyszerűen az államra és a szociális ellátórendszerre bízzák az elbocsátott sorsát.
Felmerül a gyanú, hogy az állampolgárok nagyon sok esetben nem is tudják, mire jogosultak munkanélküliként. Nem tudják, hogy igénybe vehetik szakemberek segítségét is az álláskereséshez, az állam pedig nem igyekszik felvilágosítani őket.


2.; Megtesz-e mindent a politikai elit ahhoz, hogy új munkahelyek teremtődjenek? (és ez csak politikai kérdés-e? )

Röviden szólva, nem tesz meg mindent a politikai elit a munkahelyteremtés érdekében. A politikusok önmaguk hatalomban tartásában nem a munkavállalókra számítanak, hanem az inaktív rétegre. (nyugdíjasok, szociális ellátásban részesülők). Így a pénzt ide folyatják, látszatintézkedéseket tesznek. Mély és átfogó intézkedésekre van szükség, hogy a munkahelyek száma növekedjen.

3; Hogyan érhetnénk el, hogy a szakmáknak (szakmunkás bizonyítványnak) nagyobb presztizse legyen, és ne a diplomák halmozását preferálja a társadalom?

Egyértelmű: a felsőoktatási intézmények számának jelentős csökkentése
A felsőoktatásban részt vevők számának (oktatói és hallgatói oldalról egyaránt) drasztikus csökkentése.
Egyes képzések több évre való felfüggesztése, illetve centralizálása egy-egy egyetemre (Magyarországnak nem feltétlenül van szüksége évi 10 000 jogászra és 5000 könyvtárosra)
A szakképző iskolák anyagi támogatása. A magyar munkáltatók bevonása a szakmunkástanulók képzésébe.

(A jelenlegi munkaügyi előírások és szabályozások miatt a munkáltatók nagy része elzárkózik ipari tanulók gyakorlati alkalmazásától, pedig ez lenne az egyetlen lehetőség a tapasztalatszerzésre a tanulmányok alatt.)

Kiss Anita

4 megjegyzés:

  1. Az én meglátásaim szerint:

    1; Hogyan lehet hatékonyan segíteni a
    munkanélküli klienseknek, illetve milyen eszközök állnak a szakemberek rendelkezésére a foglalkoztatási és a szociális szférában?

    A munkanélküliség jelen helyzetben nem csak országunkat, hanem az egész világot érinti. Egyébként is a kevés munkalehetőség száma tovább csökken nem hogy emelkedne. Több munkahelyet kellene létesíteni mind szakmunkás, mind diplomás körökben. Emiatt jó ötletnek tartom a munkaügyi központban a képzésekben való jelentkezési lehetőséget melyeket költségmentessé kellene tenni. Nem fekete munkásokat kellene alkalmazni hanem legális munkavállalókat és máris csökkenne a munkanélküliség .Bár ez is a munkáltatón múlik aki elsősorban a saját érdekét nézi. Legtöbbször azt nézik a munkáltatók hogy „kinek a kije” jelentkezik az adott állásra és nem a szakmai végzettséget.


    2.; Megtesz-e mindent a politikai elit ahhoz, hogy új munkahelyek teremtődjenek? (és ez csak politikai kérdés-e? )

    Egyértelműen nem tesz meg mindent hiszen a csődbe ment cégek nem kapják meg az megfelelő támogatást az államtól .Hallani és olvasni arról hogy a kormány tagjai mennyi prémiumot kapnak ezzel szemben a nép érdekét szolgáló közszolgálati alkalmazottak bérét csökkentik. Előfordult hogy ez miatt eladósodtak és inkább fekete munkát végeznek. Nem csak politikai kérdés mert hallani olyan munkáltatóról aki kompromisszumokat kötve a dolgozókkal 10-20 vagy akár 50 munkavállalót megtart minthogy elbocsásson


    3; Hogyan érhetnénk el, hogy a szakmáknak (szakmunkás bizonyítványnak) nagyobb presztízse legyen, és ne a diplomák halmozását preferálja a társadalom?

    Egyértelmű,hogy a magyar szakmunkások alacsony bére teszi ezt. Nagyon sok ember megalázónak tartja a kétkezi munkát, pedig nélkülük nem lenne házunk,autónk,ételünk stb. Tulajdonképpen ezek a dolgok olyan természetesek a hétköznapi ember számára,hogy nem látja szakmunkások létének fontosságát. Úgy gondolom semmivel sem fontosabb egy közgazdász munkája,aki milliókat kereshet, mint például azé az emberé aki kezének köszönhetjük a tetőt a fejünk fölött,vagy aki megsüti a kenyerünket,szinte éhbérért. Amíg ez így marad, addig „égő” lesz a szakmunkás bizonyítvány a legtöbb ember szemében.


    Kiss Kitti

    VálaszTörlés
  2. Látogatószámlálót segíthetnék feltenni (magam is szocmunkás)illetve esetleg abban is, hogy minél többen megtalálják akiket érint, ne adjátok fel, az ötlet jó!

    VálaszTörlés